Mosonmagyaróvár: a helyzet változatlan

                                Röviden összegezve az alaphelyzet olyan volt, mint tavaly Orosházán illetve tavaly előtt a Kisalföldön. Ismerős zenészek, jó hangulat és szakadó eső.
Ennek tükrében nézzük a hétvége főbb vonásait kronológiai sorrendben. (Felhasznált irodalom a hivatalos program.)

Május 26. ( Péntek)
A délutáni órákban közeledtünk Mosonmagyaróvár felé. Ezt a szélerőművek sokasága és a borult idő jelezte. Érkezésünkkor pedig a szakadó eső. Elfoglaltuk szálláshelyünket, a Gazdász Hotelt, és kis idő elteltével (két zápor között) elmentünk az állófogadás helyszínére. A ” baráti találkozás a MOFÉM zenekarral” című rendezvény már jelezte, nem hétköznapi bánásmódban lesz részünk ezen a hosszú hétvégén.
Csak ne esne az eső…

Május 27. (Szombat)
Reggel, azaz hajnali 8 óra: reggeli. Ennek keretében megfordultunk a busszal a MOFÉM étkezdéje előtt és elmentünk magunkhoz vételezni a nap legfontosabb betevőjét, a reggelit. Helyszíne a TESCO gyors étterme volt. Az “eredeti” konyhások üzenetét csak a portás tudta átadni. De ez akkor is sokkoló volt a szervezők számára. Lényege: egy hónappal korábban jöttünk. (Szerintük). Mi vendégek ebből semmit nem vettünk észre, mert kb. tíz perc múlva már a fent említett hipermarketben ettük a tojásrántottánk.

A Nemzetközi Fúvószenekari Fesztivál kezdete fél tíz volt. (Nem tudom feltűnt-e Önnek, eddig még nem számolhattam be csapadékról!!) A megnyitó helyszínére a zenekarok menetzenével vonultak fel, és utána egy rájuk, illetve országukra jellemző indulót adtak elő. Számos környékbeli zenekar mellett jelen voltak még német és szlovák zenekarok is. Mi, az érkezési sorrendet tekintve a negyedikek voltunk.

A protokoll zárásaként közösen eljátszott indulón kívül más már nem hangozhatott el, mert közbe szól az ég. Természetesen nem „piros hó és cigánygyerekek” formájában, hanem “csak” esőként. Fedett helyre menekültünk, s miután kisütött a nap és a gilisztákon és egyéb vízi élőlényeken kívül már más is kimerészkedett az utcákra, megtartottuk a térzenénk. Ekkor a harangszó szakított félbe minket, jelezvén ebédidő van.

Egy kis szieszta és szárítkozás után indultunk Dunakilitire. Ott egy folklór program keretében léptünk fel a helyi amatőr csoportokkal (Ez állt néptánc-, népzenei együttesekből, kórusokból) és a MOFÉM zenekarral közösen. Nagy magyar zeneszerzők magyar témájú zenéit játszottuk nem kis sikerrel. Ez szerencsére fedett helyen volt, mert különben csurom vizesek lettünk volna. Mondhatni rendszerint.
Itt Dunakilitin ért minket az este, és a bőséges vacsora közben kiértékeltük a nap történéseit a kollégákkal, majd indultunk “haza”.

Május 28. (vasárnap)
A kilenc órás reggelire már úgy érkeztünk, hogy a szállásra nem térünk vissza. De a vendéglátóinktól még nem kellett ekkor búcsút vennünk. A nap legfontosabb programja a két étkezés között volt. Ez pedig az alábbi: „Az előző éjszaka kipihenése vagy délelőtti frissítő séta egy kávé vagy egy sör kíséretével.” Sétára nem voltunk kaphatóak, mivel az előző két éjszaka is bőrig áztunk és csak ez volt kilátásban ekkor is. Pihenni meg a buszon is tudunk, tehát nem maradt más csak a jól ismert alternatíva.

A délelőtt gyorsan elszaladt és a beszélgetések is szinte félbemaradtak. Megállapodtunk, hogy jövő nyáron befejezzük azokat, mégpedig itt, Orosházán. Az időpontot nem egyeztettük, hisz még korai. Nem tudjuk mikor fog esni az eső…

A fotók jobbára az utazás és a fellépések előtti illetve utáni hangulatot örökítik meg. Talán, nem véletlenül…