Mégis kellene valami ajándékot venni a kedves rokonnak. Megveszem a CD-t hiszen ebben a zenekarban játszik a gyermekem. A csöppség. A kis aranyos.
De mióta is ül bent? Várjunk csak!? Idén lesz két éve. Azt hiszem. Vagy már háromszor is volt Zombán? Ezen tűnődöl, ahelyett, hogy megnéznéd a képeket, amin szinte biztos, hogy megtalálod. Sebaj, új vagy az oldalon. Keresed a galériát..,majd: meg van! Igen, ott a gyerekem. A csöppség. A kis aranyos.
Látod: „zenék-videók” Rákattintasz. Ezen a Szilveszteri Hangversenyen is ott voltál. Beugrik: sportcsarnok, kovácsok, táncosok. De várjunk! Már akkor is játszott a Lelkem? – kérdezed magadban.
Törnek fel az emlékek, ugranak be a sztorik, hogy ki mit hagyott otthon utazás előtt, kire kellett várni, ki esett el cintányérral, mikor hoztunk haza serleget, és mindeközben jut eszedbe: már a minősítésen is ott voltál, mikor kiemelt aranyakat szereztünk. S rájössz, a gyermek már nem kicsi, hanem inkább rangidős, és szülőként te is zenekarossá lettél.
A gyermeked, a Lelked, már rég nem két éve zenekaros. Ő már rangidős…
A zenekar első webjének utolsó nyitóképe
S, te „gyermek”, te is elgondolkodsz, hogy mikor, mi történt. A jó emlékek és küzdelmes napok egyaránt eszedbe jutnak, mint nekem, mikor a régi tudósításokat raktam át ide, az új helyre. Igen, ott voltam, átéltem, az én sikerem is volt, erre vagyok büszke, ezért büszke ránk karnagyunk, Laci bá. S rájössz amire én is, ezért nem kell elbújni a fényképező elöl. Még akkor sem, ha szerinted neked nem áll jól a kalap…
Legyen honlapunk régi és új emlékeid tárháza, elevenítsd fel az együtt átélt dolgokat Kedves Zenekaros, Szülő, Barátunk. Isten hozott új honlapunkon!
Köszönet jár Zsedényi Péternek, aki e honlap elődjét nagy gonddal, barátságból elkészítette, valamint Szőke Szabinak – egykori dobosunknak -, aki a tárhelyet és a technikai támogatást a mai napig biztosítja.
Végül köszönet még tsabeeka-nak, aki az ötleteinket „webesítette”, és egy öregnek tűnő, de örök fiatal, 80 éves zenekarnak egy fiatalos honlapot „épített”.
