Elöljáróban: A cím egybe tartozik, azonban kicsit el is kell vonatkoztatni, hiszen ez csak egy fáradt agy szüleménye. Mert hát ugye tudjuk, az alá és fölé rendeltség és a “jó pontok gyűjtése” nem jellemző a mai világra.

Az eset: történt idén, aminek történni kellett. Elérkezett május hava, mikor ismét Flórián-napot ünnepeltünk. Lehet helyesebb, ha azt írom, hogy emlékeztünk Szent Flóriánra, a tűzoltók védőszentjére.

A kettősség azért van bennem, mert hát ünnep a gyerekeknek, kik az Őrizd a Lángot Alapítvány rajzpályázatán nyernek, ünnep ez a lánglovagoknak, kiket előléptetnek és ünnep ez nekünk is, mert megint ellátogatunk a laktanyába, és zenés ébresztünk. Nem is akárhogy. A menetét nem írom most le, hiszen beszámoltam már erről tavaly és  2006-ban is. 2007-ben pedig egy kis filmet is készítettünk az esetről.
Szóval az mindent elmond.

Na, de hogy kerül ide a “főnöki nyelv”? Egyszerű. Arnó – becsületes, zeneszerető polgári nevén Arnóczky József – és családja rendszerint kedveskednek nekünk. Mi “öregek” nyomon követjük a pálinkájának évjáratait, a kisebbek rendszerint  a kólák és narancsok minőség ellenőrzését végzik. Ami mindig változik az a menü. Ha jól emlékszem első évben házi kolbászos szendvicsekkel lepett meg minket és úgy voltunk vele, hogy ne tovább! Minden éveben eljövünk egy pálinkára rövid  időre.

Azóta a szendvics már a múlt. Volt harcsapaprikás, sült kecske és egyéb húsok, most pedig nyelvet készített el nekünk a – május első hetében – főző férfi.  A tepertős pogácsa mellé “katonákat” is készített a vendégszerető család, de a karnagy kapta a nyelvet, a hosszú “főnöki nyelvet”…  Nem is tudom. Gondoljunk valamire Arnó?

Platón a zenekar (klikk a képre a galériához)

Zárszó: Itt utalok a fentebb olvashatókra!