Az első napot ismeri mindenki, a másodikat is billentyűzetre vetették már, tehát most rajtam a sor a harmadikat szövegbe foglalni. Lássuk hát. Reggel 8 órakor kipihenten ébredtünk a madarak csicsergésére a napsütötte bunkerünkben. (Na jó, ebben azért volt némi erős túlzás 🙂
Dávid megférfiasodott (Nagy Blanka képeiért klikk a fotóra)
A tornateremben elköltött reggeli után – melyről most nem késtünk el – felkerekedett az OFZE és elindult városnézésre Aarauba. Még korán reggel egy hír kezdett terjengeni a buszon…Váci Lajos vendég szaxofonos testét hólyagos kiütések lepték el. A zenekar elméjében kezdett félelem derengeni, szinte láttuk a szemünk előtt a hazai napilapok szalagcímeit:„ KARANTÉNBAN AZ OFZE ” vagy „ FERTŐZŐ BETEGSÉG EGY HAZAI ZENEKARBAN ” netán „ HALÁLOS KÓR SVÁJCBAN „. Végül kiderült, hogy semmi „ komoly ” csak egy kis himlő, de Lajosnak a bunkerből el kellett mennie, mert az orvosok nem engedték emberek közé. A városnézés viszonylag gyors volt, hiszen a program kötött bennünket. Azért mindenki kereste a csokiárusító helyeket és feltankolt édességből.
Két fotósunk, Blanka és Krisztián más-más szemszögből örökítette meg Aaraut és az ott történteket, hogy bemutathassuk az itthoniaknak.
Délután ismét ellátogattunk egy idősek otthonába. Itt a kevés hely miatt csökkentett létszámmal játszottunk, – főleg az öregebbek ragadtak hangszert – a többiek pedig az énekkarunkat alkották. Muzsikánkat finom falatokkal és hűsítővel jutalmazták.
Mikor hazaértünk felöltöttük parti gúnyánkat és indultunk Stüsslingenbe. Vacsora után kezdődött a nagy sátorban a svájci sztár fellépők műsora. Voltak akik kívülről hallgatták a hőség miatt, vagy a helyi fiatalokkal ismerkedtek és játszottak a sportpályán. De néhányan a sátorban maradtunk ahol igazi buli hangulat volt. Táncoltunk, beszélgettünk, jól éreztünk magunkat. Együtt karikáztunk a stüsslingeni lányokkal és sikongattunk a számok végén.
Az indulás 22 órára volt meghirdetve, de előtte egyesületünk elnöke Dr. Muntyán János mondott néhány bátorító szót a másnapi fesztiváli megmérettetés előtt. Sajnos ő nem tudott tovább maradni így távolodva szorítottak nekünk. Frau Lángosch vagyis Mónika Sherrer megtanított minket egy helyi szokásra, amivel az összetartást erősíthetjük. Megígérte azt is, hogy reggel hat órára ott lesz a bunkerbe és kiver minket az ágyból.
Nézd meg Aaraut (klikk a képre Melega Krisztián fotóiért)
Hazafelé a buszon elpilledtünk, hisz már csörgött a pizsi a föld mélyén. Mielőtt leszálltunk volna, Laci bácsi is tartott egy kis eligazítást a másnapi fesztivál előtt, aztán szállingóztunk aludni. Az álom a lágy harmat illatával, és Laci bácsi parancsával csábított a párnáink közé, ahol pilláinkra szállva álomba ringatott az álommanó halk csobogó dala.
Itt a vége…de ne fuss el véle, hamarosan jön a negyedik nap!
