Kolbászfesztivál: fújtunk, ettünk, fújtunk

Zenekarunk immáron harmadik alkalommal vett részt Békés megye legnívósabb gasztronómiai eseményén, a Csabai Kolbászfesztiválon, annak is a második napján, mikor is Orosháza volt a díszvendég.

Itt éppen eszünk két térzene között (klikk a képre)

Itt éppen eszünk két térzene között (klikk a képre)

A szokásos helyen, a művháznál gyülekeztünk, de nem is lenne az OFZE OFZE, ha minden simán megy – néhány tagunk otthon felejtette az egyenruhához tartozó csákót. A buszon zsúfolódva vártunk rájuk, majd mikor megérkeztek, felpattantak ők is, és Békéscsaba felé vettük az irányt.

Amikor odaértünk, az igencsak hűvös időjárás ellenére egyből a tett helyszínére mentünk, és elkezdtünk kipakolni a térzenéhez. Míg megérkeztek a padok, amiken ülve később játszottunk, néhányunknak belefért egy kis kitérő, hogy néhány centiliter szívmelengető nedűt vegyünk magunkhoz, kizárólag a biztos siker érdekében. Levetettük a sálakat, kabátokat, és mindent, ami nem az egyenruhához tartozik, és kis késéssel, 10 óra után a Piros, fehér, zöld indulóval kezdtük meg az egyórás fellépést. Végül nagy sikerrel, a gyönyörűen sütő nap miatt már kicsit felmelegedve fejeztük be az első, délelőtti kört.

Hurka, kolbász és cigányzene

Merthogy ennyivel még nem ért véget számunkra a nap. Miután bepakoltunk az öltözőbe, és kicsit kifújtuk magunkat, megkaptuk az ebédjegyeket, és egy hatalmas fesztiválsátorba vonultunk át. Itt először kenyeret, kicsivel utána savanyúságot, majd végül az ebédet tették elénk: sült kolbászt és hurkát, hasábburgonya körettel. Mindehhez a színpadon játszó lakodalmas zenekar szolgáltatta az aláfestő zenét.

A lelkes, gyors és laktató táplálkozás után viszont visszasuhantunk az öltözőbe, felkaptuk a hangszereket, kottákat, és visszatértünk a délelőtt már jól megszokott helyünkre. Délután 1 órakor újra bepakoltuk a padjainkat, és fújni kezdtünk. További 1 órán át szórakoztattuk a nagyérdeműt olyan darabokkal, mint a Glenn Miller Story vagy a Palotás az Ördöglovasból.

Délután 2 órára kellően elfáradtunk, úgyhogy nem is maradtunk nézelődni, szedtük a sátorfánkat, és megrohantuk a buszt. Elbúcsúztunk azon zenésztársainktól, akik maradtak szórakozni a fesztiválon, majd szépen hazarobogtunk, és ugyanott, ahonnan reggel indultunk, búcsút mondtunk egymásnak a következő próbáig.