(A Beol.hu szerkesztőségének engedélyével a teljes interjút leközöljük. Csete Ilona írása…)

- Karnagy úr! Hisz a számmisztikában?

- Nem, de napjainkban sokat számolgatok, számvetést is készítek. Van miről.

K. Tóth László az Orosháza Városért kitüntetéssel (Fotó: Beol.hu)

- Számoljunk együtt: hány éves, hány éven át volt zenekari tag, mennyi ideig dirigálta a fúvósokat? Hány gyermeke, unokája van, s közülük hányan választották a hangszeres tanulást, kiből lett fúvószenekari tag?

- Családunkban életforma a zenélés. 69 éves vagyok, 55 éven át voltam az édesapám által alapított fúvószenekar tagja, harminc éven át karnagya. Tavaly, a szilveszteri hangversenyen köszöntem el és adtam át a karmesteri pálcát utódomnak. Három gyermekem mindegyike zenél. Tagjai is voltak a fúvószenekarnak. Ma már csak Péter fiam játszik ott. Boldog nagyapa vagyok, Emese unokám vadászkürtön játszik, Tímea trombitás, Lilla fuvolista, a legkisebb, Csaba öt éves, de már remekül vezényel. S ha már a számoknál tartunk, elárulom, az orosházi zenekar Magyarország harmadik legidősebb fúvós együttese, 82 éves. Büszkeséggel tölt el, hogy én vagyok az a karnagy, aki a leghosszabb ideig dirigálhattam egy ilyen fúvós társaságot.

- Milyen dirigens volt?

- Következetes, szigorú. A zene olyan, mint a matematika, a 2×2 az négy, nem lehet mellébeszélni. A zenekarban nem lehet melléfújni. Mindig a pontosságra kell törekedni. A szakmai elvárások mellett én nagyon szerettem a fiatalokat. Családomnak tekintettem a zenekart.

- Tanított a zeneiskolában 29 éven át. Melyik volt könnyebb: ez a munka, vagy a zenekar vezetése?

- Élmény volt az eddigi életem. Ezt nem lehetett munkának tekinteni. Egyedül neveltem ki a zenekar rézfúvós tagjait. Tizenhat növendékemből lett művész, tanárember. Mellettem dolgozott Csernai Lajos, aki a fafúvósokat tanította. Sokat dolgoztunk pedagógusként. Karnagyként viszont olyan voltam, mint egy hadvezér, a zenekar előtt mentem. Amikor a Balatonban játszottunk, ott is elsőként merültem vízbe.

- Ennyi fiatalt hogy volt képes összetartani?

- A gyerekek családi háttere is kellett ehhez. A szülők sokszor elkísértek bennünket koncertezni. Emlékszem, amikor Szigligetre mentünk, a busz után autókonvoj szegődött. Apukák és anyukák főztek nekünk, hamisítatlan családi hangulat volt ilyen alkalmakkor. Egyszerre voltunk muzsikusok, családtagok, barátok.

- Hogyan emlékszik az utolsó fellépésükre, a 2011-es szilveszterre, a búcsúra?

- Beláttam, a végletekig senki sem bírja. Ennyi idősen már itt is, meg ott is fáj. Ahogyan a búcsú is nagyon fájt. Ezen a hangversenyen is készült DVD-felvétel. Amikor itthon megnéztük az unokákkal, ők mondták: „Papi, nézd! Milyen jó, mindenki vidáman játszik!” Számomra ez a legfontosabb, így maradnak meg ők az én jó emlékezetemben.

- Amióta letette a karmesteri pálcát, csendesebbek a napjai, hetei. Mivel tölti szabad idejét?

- Rendezgetem a kottatáramat. Kertészkedek a ház körül. Újra ecsetet vettem a kezembe, rajzolok is. Szenvedélyesen gyűjtöm a régi rádiókat. És elárulom: újra és újra hallgatom a fúvószenekar élő koncertfelvételeit. A hiányérzetemet ezzel pótolom.

K. Tóth László 1943-ban született Orosházán. Édesapja hivatásos tűzoltó volt. Az általános iskolát Orosházán, Budapesten, Békéscsabán végezte. A Táncsics gimnáziumban érettségizett. Elektroműszerésznek tanult. Hivatásos zenei pályája 1976-ban kezdődött, amikor meghívást kapott az orosházi Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatójától rézfúvós tanári állás betöltésére. Ezzel élete nagy álma vált valóra, hiszen hivatásosan is a zenével foglalkozhatott. Akkor már évek óta koncertmestere volt a tűzoltó-zenekarnak, melynek alapításában édesapja is részt vett 1929-ben.

A televízió mindhárom napon 16 és 20 órától sugározza a műsort, amiben a teljes koncert anyaga újranézhető/hallgatható.

Akinek nincs otthon OVTV, az az OrosCafén is nézheti, ha ide klikkel

Így akadtak rá az Orosházi Napló 1992. április 30-i számában egy nyílt levélre, amit akkori karnagyunk, K. Tóth László és az egyesület elnöke, Gigacz Istvánné jegyzett. Ebben Laci bácsi arra kéri az orosháziakat, hogy segítsenek nekünk egy új egyenruha varratásában.

Nyílt levél az orosháziakhoz (klikk nagyobbért) Orosházi Napló, 1992. április 30.

Emlékszem még azokra az időkre, az 1990-es évek elejére, amikor tényleg póló és farmer volt a legjobb fellépőruhánk. Az akkori összefogás sikeres volt, és a pár hónappal későbbi minősítésre már az új zenekari szmokingban álltunk ki a zsűri elé. Nagy volt az öröm, mert tényleg minőségi váltás volt ez annak idején.

A piros-fekete színű szmoking lett a zenekar “védjegye”. Sok nagy koncertet, hangversenyt megszolgált rajtunk az elmúlt közel 20 évben. Ezt a ruhát 2011-ben még viseltük a templomi hangversenyen, azonban idén már nem vettük elő. Eljárt felette az idő, az akkori kamaszok, akikre méretezték ma már mind meglett felnőttek. A szmoking még éppen feljön ránk, de jelentkezni már nem tudunk benne

Feszítünk az új szmokingban - 1993-ban (klikkelj régi képekért)

Az egyenruha kérdés évek óta újra napirenden van a zenekaron belül. Ezen enyhített a pár éve Svájcból kapott menetruha, és a nemrégiben varratott mellény, de igazi, elegáns egyenruhánk azóta sincs, hiszen 55-60 főre varratni minőségi ruhát horribilis összegbe kerül.

Lehet, hogy ideje lenne újra megjelentetni egy hasonló nyílt levelet…

K. Tóth László sokat tett Orosháza Városért (Fotók: OrosCafé.hu - Kecskeméti Krisztina)

Laci bácsi a tavalyi, XXIII. Szilveszteri hangversenyen búcsúzott el tőlünk és a közönségtől. Azóta éli a nyugdíjasok életét - őt ismerve tudjuk, hogy nem csak tétlenül ücsörög otthon

A zenekar a településalapítás évfordulóján április 23-án este adott hangversenyt az evangélikus templomban. A koncertet nevezhetjük akár egyfajta köszöntésnek is, hiszen egykori karnagyunk természetesen eljött minket meghallgatni. Ekkor azonban még kevesen tudták, hogy másnap, ugyancsak a templomban, a zombai harang mellett Laci bácsi átveheti az életműdíjnak is tekinthető elismerést.

Április 24-én mi, a fúvószenekar rézfúvós kamarája adtuk a fanfárt a templomban a zászlóknak és egyben “köszöntöttük titokban” fúvószenével az “Öreget”. Az ünnepi beszéd után szólították ki K. Tóth Lászlót, de mielőtt átvette volna az elismerést, a közönséggel közösen megnézte azt a filmet, amit az Orosházi Városi Televízió stábja - és ezen sorok írója - állított össze pályafutásáról.

A film után Laci bácsi Dr. Dancsó József polgármestertől vehette át az “Orosháza Városért” díjat, majd szokásához híven vigyázzba vágta magát, és mély meghajlással fogadta a vastapsot.

Csekket várt, kitüntetést kapott

Az ünnepséget követő állófogadáson is szólt néhány szót az egybegyűltekhez, amiről az OrosCafé számolt be. K. Tóth László azt emelte ki, hogy életében bárhova vezette is a sors, mindig orosházinak tartotta magát, és mindig ide húzott vissza a szíve.

Laci bácsi Dr. Dancsó József polgármestertől vette át a kitüntetést

- A tegnapi hangversenyen immár nyugdíjasként hallgatva a zenekart jó érzéssel töltött el, hogy a rengeteg odaadás és szorgalom nem veszett kárba, a zenekar most is bizonyított. Kívánom, hogy vigyék tovább azt, amit én 30 éven keresztül végigcsináltam. Mindig azt mondtam, hogy az én gyertyámnak mindkét végén égni kell ahhoz, hogy a zenekarnak egyik végén pislogjon a láng. De ennek a zenekarnak a gyertyája nem pislog, hanem ég. Ezt a kitüntetést a zenekar már megkapta évekkel ezelőtt. Most én vehettem át, de ez nélkülük nem ment volna, köszönöm nekik és Orosházának is, hogy itt alkothattam és remélem, még nyugdíjasként is segíthetem szeretett városomat.

A városi tévének nyilatkozva úgy fogalmazott, hogy amikor megkapta a városházáról az ajánlott levelet, először azt hitte, hogy valamit nem fizetett be, és küldik a csekket.
- Amikor kibontottam a levelet és megláttam mi áll benne, megdöbbentem, percekig nem is akartam elhinni. Nagyon meglepett a kitüntetés, köszönöm a zenekarnak és a családomnak, hogy ezt elérhettem.

Száll a zeneszó a templomban (klikk a képre) Fotók: Rosta Tibor

Új karnagy, új elképzelések, új próbarend, de egy maradt: az alázatos és tisztességes felkészülés. Hosszú heteken keresztül készültünk erre a nagy megmérettetésre, hiszen ez egyfajta fokmérője az addig elvégzett munkának.

Nagy volt a várakozás a zenekarban és a közönségben egyaránt, hiszen 30 év után immár nem K. Tóth László, hanem utóda, egykori tanítványa, Fabók László dirigált minket.

Karnagyunk nagy alapossággal válogatta össze a műsort, a felkészülés alatt több művet is elkezdtünk próbálni. Volt amelyik 1-2 próba után lekerült a műsorról és eltettük későbbre. De ami megmaradt, azoknak meg kellett szólalni tisztán és fenségesen.

Az ünnepi hangversenyt a szokásoknak megfelelően a Himnusszal és az Erős vár a mi Istenünk című evangélikus korállal kezdtük. Ezután az Orosházi Evangélikus Egyházközség lelkésze, Ördög Endre mondott köszöntő szavakat.

Fabók László kézben tartja a zenekart

Innentől azonban már a miénk volt a főszerep. Kéler Béla Vígjáték nyitányával indítottunk, majd felcsendült Johann Sebastian Bach Air című remekműve, de a szép számú közönség meghallgatta Charpantier Praeludiumját is. Emellett játszottunk Verdi operarészleteket, Vivaldi négy évszak című darabjából a Tél tételt és Ted Huggens Choral és Rock című művét.

Nagy örömünkre már a harmadik számnál hosszan tartó vastapssal jutalmazták zenénket, ami újabb dopping volt részünkre. A hangverseny végén a Szózat dallami után pedig begyűjtöttük a szakma és a közönség gratulációit.

Új műsorhoz új állvány kell

Amikor K. Tóth Laci bácsi átadta a pálcát Fabók Lacinak, a sok jókívánság és tanács mellé kölcsönadta karmesteri állványát is. Azonban a karmester egyik ismérve, hogy saját állványról vezényel, amihez hozzászokik és hosszú éveken keresztül “hű társa” lesz. Ezért karnagyunk a koncert végén megkapta tőlünk saját állványát, így most már arról vezényelve fogja nekünk betanítani az újabb darabokat.

Az Orosházi Városi Televízió híradós anyaga a koncertről

Az „Orosháza Városért” díjjal kitüntetett, három kiemelt aranydiplomás Orosházi Fúvószenekar és az Orosházi Evangélikus Egyházközség a városalapítók emléke előtt tisztelegve szeretettel meghívja önt és kedves családját Orosháza város újratelepítésének 268. évfordulóján rendezett 43. ünnepi hangversenyére. (Facebook bejelentkezés ide kattintva)

Ünnepi műsor:

Erkel Ferenc: Himnusz
Luther Márton: Erős vár a mi Istenünk…
Kéler Béla: Vígjáték nyitány
Johann Sebastian Bach: Air
Marc-Antoine Charpantier: Praeludium
Mortimer-Verdi: Viva Verdi - részlet
Antonio Vivaldi: Tél - Largo
Ted Huggens: Choral and Rock Out
Egressy Béni: Szózat

Vezényel: Fabók László

Belépődíj nincs! A hangverseny napján jelenik meg a zenekar XXIII. Szilveszteri hangversenyének teljes anyagát tartalmazó dupla DVD, amit a helyszínen meg lehet vásárolni!

Laci bácsi a tőlünk kapott tabló előtt
(Fotó: oroshazainfo.eu)

K. Tóth Lászlóról, akit sokan csak „Öregként” vagy Laci bácsiként ismernek, nagyon sok tiszteletreméltó tulajdonság, s tett jut eszembe. Ha csak a legfontosabbat említem, az Orosházi Fúvószenekart, mindenki tudja, hogy mire gondolok: rengeteg sikerre, kemény munkára és sok tehetséges gyerekre. Emellett kiváló tanár, és - amiről ritkán ejtenek szót ­- remek férj, büszke apa és nagypapa. Januárban átadta utódjának a zenekart, így most, mint nyugdíjassal beszélgettem.

Önt mindenki karnagyként emlegeti, ezt a címet le lehet adni a zenekarral együtt, vagy ez Öné marad örökre?

- Úgy gondolom, hogy ezt nem lehet letenni, és igazából nem is szeretném, hisz a sok év karnagyi munka után karnagy maradok mindenki szemében, míg élek.

2004-ben vonult nyugdíjba mint zenetanár, és idén januártól letette a karnagyi pálcát. Érzett, vagy érez valamiféle űrt az életében?

- Amikor 2004-ben abbahagytam a tanítást, ott maradt nekem a zenekar, ami pótolt mindent, hisz sok munkám és energiám volt benne. Idén, ahogy letettem a karnagyi pálcát - ami tudatos volt, hiszen az egészségem már nem bírta - az űrt pótolta a sok emlék, a legszebb pillanatokat megörökítő DVD-k és a zenekari CD-k hallgatása. A zenét nem lehet kitörölni az életemből, és nem is akarom, hisz az életem része marad mindörökre. Nagyon szeretek zenét hallgatni, illetve van egy magán kottagyűjteményem, amit rendezgetek, hisz rengeteg anyagom gyűlt össze az évek alatt.

A zenén kívül van-e más szenvedély, hobbi az életében, ami kitölti a napjait?

- Az eredeti szakmám elektroműszerész, és ezért nem véletlen, hogy az egyik legkedvesebb időtöltésem a régi rádiók szétszerelése, megjavítása. Ezen kívül a napjaim ugyanúgy telnek, mint a legtöbb nyugdíjasé.
Családi házban lakom, ezért itt van nekem a kert, amit rendben tartok, és a fák, amiket gondozok. Árkot kotrok, és elvégzem a ház körüli munkákat. Ha jó idő lesz, terveim szerint kifestem a házat belülről. És ami a legfontosabb: a feleségemmel élvezem a nyugdíjas itthoni életet.

55 év zenekari tagság, 30 év karnagyi szerep. A hosszú évek alatt tudott egyensúlyt teremteni a család és a munka között?

- A zenekar a legtöbb időmet elvette, hisz utazások, fellépések voltak egész évben. Nálunk nem volt olyan, hogy családi ünnep, mert ünnepekkor is felléptünk a zenekarral. Szerencsére ezt a családom megértette, és tiszteletben tartotta. Mikor fúvós felvonulások voltak, a feleségem mindig jött utánunk a városba a gyerekekkel. Idén volt először, hogy a március 15-i ünnepi műsort a fotelben ülve nyugodtan meg tudtam nézni a televízióban.

Nyugdíjas, örökös, tiszteletbeli karmesterként milyen a kapcsolata a fúvószenekarral?

- Ha tudok, mindig elmegyek a fellépésükre, meghallgatom őket. Mindig nagy öröm számomra, ha odajönnek hozzám a zenekari tagok beszélgetni. Úgy adtam át a zenekart, hogy ha bármiben tudok segíteni, akár az új karnagynak, akár az ott ülő fiataloknak, bármikor jöhetnek hozzám, felkereshetnek, hisz én örömmel segítek nekik, amiben csak tudok. A már említett kottagyűjteményem is rendelkezésükre áll, ha valamilyen kottára van szükségük, csak egy szavukba kerül. Túlságosan nem akarok belefolyni, beleszólni a zenekar életébe, hisz ott egy új, fiatal karnagy, aki saját elképzelése szerint vezeti a zenekart. Ha segítség kell, én mindig ott leszek a háttérben. De el kell fogadni, hogy jön egy új nemzedék, egy új, fiatalabb karnagy, és nekem át kell adni a staféta botot, vagyis jelen esetben a karnagyi pálcát.

Három unokája és egyik fia is ott ül a zenekarban. A fellépések során Ön mint karnagy, vagy mint hozzátartozó nézi/hallgatja az előadást?

- Elsősorban karnagyként nézem a zenekari fellépést, és csak másodsorban tudok ott lenni mint apa vagy nagypapa. Ennyi év után természetes, hogy szakmai szemmel hallgatom, figyelem őket.

Ha a zenekarról beszél, mindig nagy büszkeség hallatszódik a hangján. Melyek azok a dolgok, amikre leginkább büszke?

- Elsősorban a zenekarral elért sikerekre és eredményekre. Ezen kívül a sok száz tehetséges gyermekre, akik átmentek a kezem között. Mint megtudtam, ez az Orosházi Fúvószenekar az ország harmadik legidősebb zenekara, és fúvós karnagyként egyedüli vagyok az országban, aki 30 éves karmesteri múltat tudhat magáénak. Ez idő alatt rengeteg helyen jártunk, nemcsak az országban, hanem külföldön is, és olyan emberekkel találkoztunk, zenéltünk, akikre méltón büszke lehet a zenekar és jó magam is. Ilyen például Göncz Árpád, Szabó Gyula, Bitskei Tibor, Vikidál Gyula, Koncz Gábor és még sokan mások.

Az Orosházi Fúvószenekar Laci bácsi életének és munkájának legfontosabb részét képezte. Szívvel-lélekkel dolgozott azért, amiről ma is beszélünk: egy fúvószenekarról, ami nemcsak itt Magyarországon, hanem külföldön is ismertséget szerzett. És ami a legfontosabb: nemcsak karnagyként állt a zenekar élén, hanem ha kellett, akkor „pót apaként” is, tisztességre, emberi tartásra nevelve a gyerekeket. Életének és ennek a riportnak összegzése az, amit Laci bácsi önmagáról mondott: „Van miért lennem, mert olyat teremtettem”.

Kívánok Laci bácsinak jó egészséget, és még sok örömteli pillanatot az életben!

- Jankó Tímea -

Közel 30 éve nem látott és hallott zenei élményben lehetett része azoknak, akik március 22-én este ott voltak a művelődési ház színháztermében. XII. Tavaszi Művészeti Fesztivál keretében megrendezett fúvószenekari koncertet a művészeti iskola és az Orosházi Fúvószenekari Egyesület közösen szervezte az együttműködés jegyében. Ezt takarta a koncert címe is: Zenéljünk együtt!

Köszöntőjében Zalai Mihály alpolgármester elmondta, két ok miatt is nagy esemény ez a mini hangverseny. Elsőnek említette, hogy a K. Tóth László fémjelezte évtizedek után az Orosházi Fúvószenekar élén ez az első koncertje az új karnagynak, Fabók Lászlónak.
- A koncert előtt megkérdeztem K. Tóth László karnagy urat, hogy mikor ült utoljára egy színpadon a két zenekar. Ő azt a választ adta, hogy lassan 30 éve. Ezért ez a második ok, amiért akár történelminek is nevezhetjük ezt a koncertet, amely az együttműködésről szól. Ez az alapfeltétele, hogy több muzsikus létrehozzon egy közös produkciót. A másik dimenziója, hogy egy intézmény és annak a gyermek zenekara és a város 1929 óta működő fúvószenekara is együttműködjön. Főleg annak fényében, hogy a felnőtt zenekarnál megvan az a több mint 80 éves tapasztalat, zenei kultúra és kapcsolatrendszer, amely szükséges egy komoly zenekar működtetéséhez. Viszont szükség van a zeneiskolára is, ahonnan az Orosházi Fúvószenekar utánpótlása is megoldódhat - mondta Zalai Mihály.

Elsőként a művészeti iskola Gyermek Fúvószenekara lépett színpadra Debreceni Örs vezetésével. A zeneiskolásokból álló zenekar néhány éve alakult. Az első indulójuknál Keresztesné Deák Andrea Flamingó csoportjának három majorette táncos lánya mutatta be tudását. A fiatal és tehetséges zenész palánták ezután könnyed indulókkal szórakoztatták a nagyérdeműt, de eljátszották Farkas Antal népdalszvitjét is.

Együtt kicsik és nagyok (klikk a képre) Fotók: OrosCafé.hu - Rajki Judit)

Őket a felnőttek követték. Az Orosházi Fúvószenekar szakmai vezetését januárban vette át Fabók László, azóta hetente kétszer próbálnak és készülnek a tavasz legnagyobb fellépésére, a 43. Városalapítási hangversenyre, amit április 23-án tartanak az evangélikus templomban. A zenekar két fellépésen már túl van idén, elsőként a Linamar csarnokavatóján játszottak, majd a március 15-i koszorúzáson adtak térzenét. De a mostani volt az első nagyobb megmérettetésük a karnagyváltás után. A Hunyadi indulóval kezdtek, majd Kéler Béla Vígjáték nyitányát adták elő, amit Verdi egyveleg követett híres operaslágerekkel. A spanyol cigánytánc dallamaira a Horváthné Kriczki Zita vezette Bras formációs csoport tagjai táncoltak. A felnőtt zenekar egy könnyűzenei darabbal, Ted Huggens: Choral and Rock Out című művével zárta önálló műsorát.

A fináléban aztán összeült a két együttes, és Debreceni Örs vezényletével eljátszották az Albatrosz indulót a közönség vastapsa közepette. A szervezők elmondták, a sok pozitív visszajelzés miatt tervezik a további együttműködést a művészeti iskola és az Orosházi Fúvószenekar között.

A művészeti iskola vezetője és újdonsült elnökünk az elmúlt hetekben többször is tárgyalt egymással a hosszútávú együttműködésről. Ennek egyik első eleme, hogy az iskola XII. Tavaszi Művészeti Fesztiválján néhány év szünet után újra fellépünk. De ennél tovább is mentek, hiszen most nem csak egy szokványos koncertről van szó, hanem egy közös hangversenyről. Ugyanis együtt rendezzük az iskolával a művészeti fesztivál egyik legnagyobb eseményét, aminek a “Zenéljünk együtt címet adtuk. Azt hiszem, ez mindent elmond.

A művészeti iskola igazgatója, Jakab Annamária a következőt nyilatkozta az OrosCafé-nak. A teljes írást itt találjátok.
- Az Orosházi Fúvószenekar vezetője, Fabók László karnagy úr teljes mértékben támogatta azt az ötletemet, hogy a városi zenekart, valamint az iskola Gyermek Fúvószenekarát ismét egy színpadon lássa az orosházi közönség március 22-én este. Talán ez az az esemény, amelyet én személy szerint legnagyobb izgalommal várok. A hangversenyen a társastáncosokat, és a moderntáncosokat is láthatjuk, de természetesen a „legnagyobb titok” övezi, hogy milyen formában.

Két zenekar és két tánccsoport

Március 22-én 18 órától a művelődési központ színházteremben kezdődik a fúvósmuzsika, ahol köszöntőt mond Zalai Mihály, Orosháza város alpolgármestere.

Közreműködnek:

Orosházi Fúvószenekar (karnagy: Fabók László)
Gyermek Fúvószenekar (karnagy: Debreceni Örs)
Bras formációs csoport (koreográfus: Horváthné Kriczki Zita)
Flamingo csoport (koreográfus: Keresztesné Deák Andrea).

A XII. Tavaszi Művészeti Fesztiválra támogatói jegyek a helyszínen vásárolhatók, gyermekeknek: 500,-Ft, felnőtteknek: 1000,-Ft.

Az új elnök: Kovács Imre (klikk a képre) Fotók: Kálmán László

De mielőtt ennyire előreugranánk, haladjunk csak szépen sorjában.

A művelődési ház kamaratermében a 65 egyesületi tagból 35 jelent meg, így a közgyűlés határozatképes volt. Először Kunos Attila gazdasági vezető ismertette a pénzügyi helyzetet, majd Éliás Dávidné összegezte a könyvelési zárás első részét. A részletes pénzügyi beszámolót a következő közgyűlésen tárja a vezetőség a tagság elé, addigra készül el minden beszámoló. Az első két pontot vita nélkül elfogadtuk.

Ezután leköszönő karnagyunk, K. Tóth László mondta el röviden 2011-es szakmai beszámolóját. Laci bácsi kitért arra, hogy tavaly ütközött a legnagyobb nehézségekbe, hiszen egyre kevesebben vagyunk, így nem is tudtunk minden kiszemelt darabot eljátszani. Mindezek ellenére jónak értékelte a 2011-es évet és kiemelte, hogy utódjánál jó kezekben tudja a zenekart.

A tagok megismerték az új karnagy, Fabók László szakmai elképzeléseit is, aki elmondta, apróbb változásokat már most eszközölt a zenekaron belül: szólamok másféle ülésrendje és a próbanapok megváltozása. Az új karnagy egy hónapja próbál a zenekarral, párhuzamosan készülünk a március 15-i koszorúzásra és a templomi hangversenyre. Fabók László elmondta, idén szakmai és anyagi okok miatt nem tervezünk külföldi utat, a helyi fellépések mellett Zombára, illetve a környező településekre, zenekari fesztiválokra megyünk majd el.

Az új elnök: Kovács Imre

Az ülést levezető és ellenőrző dr. Ökrös Ferenc ügyvéd ezt követően előterjesztette az alapszabály módosítását. Ebben az eddigi 9-ről 11-re emelkedett a vezetőségi tagok száma. Ennek oka, hogy szeretnénk, ha több új tag is megismerkedne az egyesület belső életével és segítsenek a hatékony működésben. Emellett megváltozott az egyesület levelezési címe is.

A leköszönő elnök, dr. Muntyán János egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott az ülésen jelen lenni, de írásban jelezte, hogy nem kíván újra indulni az elnöki pozícióért. A tagok titkos szavazással Kovács Imrét választották meg az Orosházi Fúvószenekari Egyesület új elnökének. Az is eldőlt, hogy Éliás Dávidnét titkárnak, Kunos Attilát gazdasági vezetőnek választották, míg Fabók László karnagy automatikusan bekerült a vezetőségbe. A tagok szavazatai alapján Berta Mihály István, Fekécs Levente, Jakóné Varga Erika, Kovács Péter Dávid, Kovács László, K. Tóth Péter és Melega Krisztián segíti majd az elnök munkáját a vezetőségben a következő négy évben.

Az újdonsült elnök már évtizedek óta tagja az egyesületnek, az elmúlt években pedig aktívan részt vett a vezetőség munkájában, aki az OrosCafé.hu hírportálnak nyilatkozott megválasztása után.

Elsőként a most távozó elnök, dr. Muntyán János munkáját köszönte meg, aki egy jól és stabilan működő egyesületet adott tovább. Kiemelte, az eddigi munkát kívánja folytatni annak érdekében, hogy a zenekar további szakmai előrelépést megalapozzák.
- Első feladatunk lesz, hogy az új karmesterrel egyeztessük az idei szakmai terveket, ehhez pedig megteremtsük az anyagi feltételeket. Ez utóbbi nem lesz egyszerű, hiszen a nehéz gazdasági helyzet minket is érint. Emellett fontos, hogy a művészeti iskolával a kapcsolatot új alapokra helyezzük, de a városvezetéssel, a városüzemeltetés igazgatójával, az iskolák és művészeti csoportok vezetőivel is az eddiginél még szorosabb együttműködésre törekszünk. Szeretném, ha a zenekar minél többet szerepelne Orosházán, hogy az itthoniak tudják, milyen nagy múltú és kiváló fúvószenekara van a városnak – zárta Kovács Imre.