Tavaszi tél - legalább víz nem áradt
Gasztronómiai fesztiválok egész hada van az országban és térségünkben is, ami egyáltalán nem baj. Már csak azért sem, mert mi is szeretjük az ízes ételeket, no meg a hazai italokat. Épp ezért örömmel vettük a meghívást a szegedi disznótorra is, és megjegyeztük: beindult a tavaszi verkli, mely már rántja is magával a nyári megmérettetések sorát. Jelentem nem sokat tévedtünk, de annyit mindenképp, hogy a fellépés közel sem volt tavaszi, vigasztalni meg csak azzal tudtam magam, hogy disznyót sem melegben vágunk, a hideg miatt autentikus a belvárosi disznótor.
Egy szó mint száz, hideg volt. Fáztunk, mint a disznó kutya. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy Laci bá is engedélyt adott arra, hogy a fekete svájci egyenruhánk főlé felvehetjük a civil téli viseletünk, azaz a kabátunk.
Minden hőforrást meg kellett becsülni.
(Galériáért klikk a képre!)
Én tubásként nem éltem ezzel a lehetőséggel, ugyanis hatalmas rezemmel mire befejeztem a menetelést inkább egy hűsítő sörre vágytam, mint a fiatalok által vásárolt teára esetleg ennek +18-as változatára, a forralt borra. Kerengtek eme kósza gondolatok fejembe annak ellenére, hogy a menetzene hossza a régi szigligeti, erdélyi, sárvári menetek töredéke volt.
Faházak között az asztalok mellett meneteltünk el a Széchenyi téren, át a Kárász utcán keresztül a Klauzál térre. Ott indulóztunk, majd usgyi vissza. Egyik pillanatban itt, másikban ott. Persze ez nem volt ennyire egyszerű, hiszen nem volt sok helyünk. Viszont olyan hirtelen jelentünk meg a mulatozó Csongrád megyeiek között, hogy volt aki – szó szerint – visszaköpte poharába a pálinkát és asztalostól ugrott el menetoszlopunk elől.
Ilyen helyen a légiósok sem tartják a menetalakzatot. Ugye KisRács?
A térzenét – melyet sertéspörkölttel teli gyomorral játszottunk – sokan hallgatták és visszajelzések alapján kiderült, hogy a hely szelleméhez illő volt, hiszen magyaros és ismert dallamokat játszottunk.
A beszámoló alapján lehet, hogy laza napnak tűnhet az egész,, de – stílszerűen – velős volt. A fellépések között akadt lehetőség a belvárosban mászkálni, a vásárban bolyongni, de akkor is talpon voltunk és sétáltunk a hidegben. Persze azért bátran, a többiek nevében is kijelenthetem, hogy várjuk a következő meghívást, hiszen jól éreztük magunkat. Bízunk abban, hogy jövőre is megvalósul ez a szegedi disznótoros fesztivál és a fellépők sorát gyarapíthatjuk. Az pedig már csak jutalom lenne, ha az idő is kegyes lenne hozzánk.
