Túl vagyunk az újabb templomi városalapítási hangversenyen, amely a 43. volt a sorban. 1969 óta minden évben beült a zenekar az evangélikus templom oltárja elé és a településalapítók emléke előtt tisztelegve zenéltünk. Volt idő, amikor április 23-án a templomkertben, másnap pedig bent zenéltünk, megspékelve mindezt egy toronyzenével. Az utóbbi néhány évben a város születésnapjának előestéjén, április 23-án adunk koncertet, így volt ez idén is.
Száll a zeneszó a templomban (klikk a képre) Fotók: Rosta Tibor
Új karnagy, új elképzelések, új próbarend, de egy maradt: az alázatos és tisztességes felkészülés. Hosszú heteken keresztül készültünk erre a nagy megmérettetésre, hiszen ez egyfajta fokmérője az addig elvégzett munkának.
Nagy volt a várakozás a zenekarban és a közönségben egyaránt, hiszen 30 év után immár nem K. Tóth László, hanem utóda, egykori tanítványa, Fabók László dirigált minket.
Karnagyunk nagy alapossággal válogatta össze a műsort, a felkészülés alatt több művet is elkezdtünk próbálni. Volt amelyik 1-2 próba után lekerült a műsorról és eltettük későbbre. De ami megmaradt, azoknak meg kellett szólalni tisztán és fenségesen.
Az ünnepi hangversenyt a szokásoknak megfelelően a Himnusszal és az Erős vár a mi Istenünk című evangélikus korállal kezdtük. Ezután az Orosházi Evangélikus Egyházközség lelkésze, Ördög Endre mondott köszöntő szavakat.
Fabók László kézben tartja a zenekart
Innentől azonban már a miénk volt a főszerep. Kéler Béla Vígjáték nyitányával indítottunk, majd felcsendült Johann Sebastian Bach Air című remekműve, de a szép számú közönség meghallgatta Charpantier Praeludiumját is. Emellett játszottunk Verdi operarészleteket, Vivaldi négy évszak című darabjából a Tél tételt és Ted Huggens Choral és Rock című művét.
Nagy örömünkre már a harmadik számnál hosszan tartó vastapssal jutalmazták zenénket, ami újabb dopping volt részünkre. A hangverseny végén a Szózat dallami után pedig begyűjtöttük a szakma és a közönség gratulációit.
Új műsorhoz új állvány kell
Amikor K. Tóth Laci bácsi átadta a pálcát Fabók Lacinak, a sok jókívánság és tanács mellé kölcsönadta karmesteri állványát is. Azonban a karmester egyik ismérve, hogy saját állványról vezényel, amihez hozzászokik és hosszú éveken keresztül “hű társa” lesz. Ezért karnagyunk a koncert végén megkapta tőlünk saját állványát, így most már arról vezényelve fogja nekünk betanítani az újabb darabokat.
Az Orosházi Városi Televízió híradós anyaga a koncertről
